Vis szigetről

"A legendás és rejtélyes Vis sziget a nyílt Adrián található, messze a minden szárazföldtől, a dalmát szigetvilág kapujában. Területe 90.26 km², a legmagasabb csúcsa az 587 méteres Hum. A szigetet tulajdonképpen egy sziklatömb alkotja, amelynek csupán a két végén található egy-egy partvidéki síkság, ahol a két fontosabb város Vis és Komiža található. Kisebb települések a sziget belsejében talalhatóak: Podselje, Marinje zemlje, Podšpilje, Podstražje. A sziget gyéren lakott, lakosainak száma 5000 körül van, de nem volt ez mindig így. Valaha Vis sziget, amikor még Issának hívták egy egész tartomány székhelye volt. Gazdagság, fényűzés és pompa jellemezte.
Vis már az újkőkorban Krisztus előtt 3000 évvel is lakott volt. Ebből az időből származik a sziget másik neve Issa, amely valószinűleg erődítményt jelent mégpedig víz közelében.
Időszámításunk előtt 2000 körül az illírek költöznek a szigetre, majd Kr.e. 397-ben Dionüsziosz megalapítja az első görög kolóniát. Ettől kezdve a sziget központi szerephez jut: innen tartották ellenőrzésük alatt a görögök a tengeri kereskedelmi útvonalakat. Majd Vis egy demokratikus városállammá alakul és fontos kereskedelmi központtá növi ki magát. Ezzel együtt Vis folyamatosan növeli gyarmatait - Lumbarda (Korčula), Tragurion (Trogir), Epetion (Stobreč) és Salon (Solin) - amelyek mind politikailag, mind gazdaságilag tőle függtek.
Vis a Római Köztársaság fennhatósága alá kerül és virágzása Kr.e. 47-ben szűnik meg, amikor a sziget a rossz oldalra áll a Julius Caesar és Pompeius közötti küzdelemben. A római korból fennmaradt tárgyi emlékekből arra lehet következtetni, hogy a szigetnek ebben az időben több mint 12000 lakosa volt.
A VII. – VIII. században a horvátok kezdtek el betelepülni Visre, 997-ben pedig a Velencei Köztársaság támadja meg a szigetet, és teljesen megsemmisítették a városokat. A túlélők a sziget belsejébe menekültek, ahol szőlő- és bortermeléssel, valamint állattartással kezdtek el foglalkozni. Ebben az időben Vis lakossága nagyon lecsökken, városok, vidékek válnak lakatlanná.
A sziget a XII. századtól a hvari püspökség alá tartozik. Velence bukása után, a XVIII. századtól, a Vis többlaki sorsa folytatódik: először Ausztria, majd Franciaország, Anglia, megint Ausztria és végül Itália fennhatósága alá került. Legvégül Vis visszatért az anyaországhoz, Horvátországhoz.
A XIX. században a lakosság ismét visszaduzzad 12000 főre. Ekkor a lakói jellemzően kalózok, csempészek és bűnözők.
A második világháború idején Josip Broz Tito tábornok a Hum-hegy egyik barlangjában rejtőzködött, amelyet partizán főhadiszállásnak is használt. 1989-ig Vist Jugoszlávia zárt katonai övezetté nyilvánította.
A Horvátország függetlenné nyílvánítása óta, a horvát hadsereg nem vette át a legtöbb katonai létesítményt, így a szigeten rengeteg üres épület áll."